Hegyeli Győző nem a szavak embere. Nem is baj ez, mert a munkái, a mesterien megépített cserépkályhák magukért beszélnek. Ő azzal mutatja ki a jó székelységet és a jó magyarságot, hogy csak pontos, szép munkát ad ki a kezéből. Zabolán, patak partján, erdő szélén született. A természet volt a játszótere. Később a vadászatba is belekóstolt, de egy idő után a puskát kamerára cserélte. Már nem lelőni akarja a vaddisznót, hanem filmre venni. Azt mondja, megszűnt a vadászat régi íze, hangulata. Ma inkább milliomosok űzik ezt a tevékenységet státuszszimbólumként.