A gímszarvas mindig is különleges szerepet töltött be az emberek életében. Valamilyen oknál fogva időtlen idők óta mágikus hatalommal ruházta fel az ember. Sőt, egyes civilizációk, például a maják, egyenesen az ősüknek tekintették a szarvast. Saját magukat ah-maya néven nevezték, azaz a szarvasok gyermekeinek. Őseiknek és az új élet születésének szimbólumának tekintették ezeket a kecses állatokat. Cernunnoss kelta mitológiai istent szarvasagancsokkal ábrázolták, amelyek egyszerre szimbolizálják a születést és a halált. Lev Tolsztoj, orosz író, a fiatalkorában átélt szexuális vágyat "szarvasérzésnek" nevezte. Vajon, miért? Mi olyan különleges ebben az állatban? És tényleg ennyire szexi? Mi a kapcsolat a szarvas agancsa és a szexualitás között? A gímszarvasoknak és a szarvasok családjába tartozó fajoknak számtalan ősi nép tulajdonított mágikus tulajdonságokat a szlávoktól a majákig. A legtöbb esetben a termékenységgel, az új élet eljövetelével kapcsolatos hiedelmek, eredetmondák kapcsolódnak hozzájuk. Milyen folyamatok, milyen környezeti tényezők és milyen hormonális változások irányítják a szarvasok párzási szokásait? Milyen szerepet játszik a bikák fején viselt fenséges agancs a párválasztásban és az egymással vívott harcban? A tudósok és szakértők hosszú időn át tévesen értelmezték a pompás fejdísz szerepét, ám ma már e kérdésben is világosan látunk. Egy fontos cél azonban továbbra is fennmaradt: meg kell akadályoznunk, hogy a gímszarvasok és a világ különböző pontján élő rokonaik trófeavadász orvvadászok áldozataivá váljanak.